Mennyi idővel az indulás előtt érdemes megérkezni a jegy- és poggyászfeladáshoz a hazatérő turistáknak?
Én 2,5 órával az indulás előtt érkeztem meg a Tenerife Dél repülőtérre, ahonnan Varsó Modlinba repültem.
1. Előtte azonban el kellett jutnom a repülőtérre abból a kisvárosból, ahol a szobámat béreltem. Lengyelországba való hazautazásom El Medano-ból indult, két busszal utaztam, átszállással San Isidorban. Összesen körülbelül 40 percet vett igénybe. El Medano-ból San Isidorba 15 perc volt.
2. Ezután mintegy 10-15 percet vártam a buszra San Isidorban, amely a Tenerife Dél repülőtérre vitt.
San Isidorról a repülőtérre nagyon gyors az út, mindössze 2 megálló, és máris az indulási csarnok bejáratánál vagyunk.
3. Elmentem megkérdezni ahhoz az irodához, ahol a jegyemet vásároltam, hogy mennyi idővel az indulás előtt kell sorba állnom. A hölgy azt mondta, 1 órával. Ez nagy hiba volt, és mindenkit figyelmeztetek rá!
4. Ez egy nagyon kicsi repülőtér, mégis rengeteg utassal. Én 1 órával az indulás előtt álltam a check-in pulthoz, és az utolsók között voltam. Az utasok becsekkolása rendkívül lassan zajlott. Amikor odaértem a jegykezelő ablakhoz, az úr közölte, hogy már nem tud bejelentkeztetni, mert szünetre megy. Azt mondta, hogy menjek a mellette lévő sorba. Hátranéztem – minimum 100 ember állt ott. Két turista hölgy beengedett maguk elé, nem tudom, melyik országból voltak, de ez felgyorsította a dolgot.
5. Szerencsére ez már csak formalitás volt, mert a check-int már 24 órával az indulás előtt online elvégeztem. Mindenkinek ezt ajánlom!
6. Kicsi probléma adódott, mivel volt nálam sportpoggyász, egy kitesurf deszka, sárkány és kiegészítők formájában. Azt mondták, hogy a sportfelszerelésmet a csarnok másik végében lévő pulthoz kell vinnem. Így hát futva átszaladtam a repülőtér másik végébe.
7. Szerencsére a repülőtér kicsi, de így is körülbelül 100 métert kellett átsietnem, más turisták között szlalomozva.
Megkerestem a pult számát, ahová a sportpoggyászomat le kellett adnom, mivel a ruháimmal teli poggyászomat már az első pultnál hagytam.
A sietség, az idegesség és a repülőtér zaja nem a legjobb tanácsadók ilyenkor.
8. A sportpoggyászt feladták és matricával látták el. Az én feladatom az volt, hogy eljuttassam oda, ahol a sportpoggyászt, a speciális poggyászt le lehet adni.
Mielőtt letettem a sportfelszerelést, megkérdeztem, hogy rákerül-e egy kocsira, amit majd a gépemhez visznek.
9. Letettem a sportpoggyászt, majd elindultam az utasbiztonsági ellenőrzéshez.
Szokás szerint ki kellett vennem a zsebeimből az aprópénzt, a nadrágszíjat, a kulcsokat és egyéb fém tárgyakat.
A futószalagra tettem a kézipoggyászomat, amit átvilágítottak.
Megmutattam az irataimat, és már a másik oldalon is voltam.
Kiürítettem a tálcákat, és mindent visszatettem a zsebembe az irataimmal együtt.
10. Le kellett mennem az alsó szintre, és 5 perc múlva már a repülőtér aszfaltján voltam, majd felszálltam a gépre.
11. Legközelebb, ha repülök, korlátozni fogom a zsebeimben lévő tárgyak számát, mert az aprópénz kiszedése a tálcáról meglehetősen macerás.
12. Mindenkinek javaslom, hogy figyelje, mi történik a tálcával, amelyben az iratai, pénztárcája és telefonja vannak, nehogy valaki véletlenül összetévesztze és elvigye azokat.
13. A repülőtéri becsekkolás nagyfokú koncentrációt igényel.
14. Volt már olyan helyzetem egy másik repülőtéren, hogy sampon volt a kézipoggyászomban. Az ellenőrzésnél a hölgy azt mondta, dobjam ki. Nem vihettem magammal azt a flakont a repülőgép fedélzetére.
15. Nem szabad a fedélzetre nyitott csomagolású tárgyakat, például italosüvegeket, samponokat és hasonlókat vinni.
16. Mindenki, aki olvassa ezt a cikket, és különösen azoknak szól, akik sportfelszereléssel – például szörfdeszkával, windszörffel, kerékpárral – utaznak. Javaslom, hogy álljanak sorba a lehető legkorábban. Én, ahogy mondani szokás, az utolsó pillanatban értem oda.